Belépés
A könyv a győri püspökség 1956 és 1960 közötti történetének drámai és összetett világába enged betekintést. Széleskörű levéltári forrásbázisra, állambiztonsági iratokra, egyházi dokumentumokra és oral history interjúkra támaszkodva mutatja be, hogyan alakult a papság mozgástere a forradalom napjaiban és az azt követő megtorlás éveiben; miként születtek meg a döntések a püspöki rezidencia falai között; és milyen rejtett stratégiákkal próbálta az egyház túlélni a pártállami állambiztonság egyre kifinomultabb eszközeit. A történeti rekonstrukciót gazdagítják a megszólaló tanúk: a forradalom papi szemtanúi, az 1956 utáni megtorlás áldozatai; valamint egy egykori állambiztonsági tiszt, akinek visszaemlékezése belülről világítja meg a korszak működési mechanizmusait.
A kötet elsősorban nem intézménytörténet. Konkrét emberek történetei bontakoznak ki, akiknek életét a korszak erőterei formálták – és akik maguk is alakították ezt a kort egymás és mások számára. Feltárul a karitász-tevékenység újjászerveződése, a segélyakciók hátterét biztosító, illegális határátlépések, kapcsolattartás külföldi egyházi vezetőkkel. Megismerhetjük olyan emberek – közöttük szerzetesnővérek – történetét, akik személyes biztonságukat kockára téve nélkülözhetetlen szerepet vállaltak a rászorulók megsegítésében. Sok esetben megláthatjuk az emberi döntések hosszú távú következményeit is.
A kutatás rávilágít arra, hogy játszmák résztvevőjévé aktívan és passzívan is válhat az ember, az útkeresés azonban – akár az előnyöket biztosító, titkos vagy nyílt együttműködésben, akár a hátrányokat is vállaló ellenállásban, az alkotómunka kiteljesedésében, a háttérbe húzódásban vagy háttérbe szorítottságban – mindenki számára nyitva áll. A kötet szereplői és olvasói számára egyaránt.