•

A középkori váradi székesegyház egykor pompás díszkódexét lapjaira hullva őrzi számos magyarországi és külföldi könyvtár. Zalka János győri püspök 1872-ben bronzveretes bőrkötésbe egybeköttette a győri székesegyház raktárhelységeiben tárolt, egyazon antifonáléból származó pergamenlapokat. A mindkét oldalon fehérített borjúbőr lapok ma 82 cm magasak és 55 cm szélesek. Minden lapon hét sorban, négy egyenközű vonal közt, régi hangjegyek találhatók. A kódexet számos iniciálé, miniatúra díszíti. Ezek stílusából ítélve a könyv Csehországban készülhetett, valószínűleg a prágai Matheus mester műhelyében. A miniatúrákhoz és az ornamentális díszítésekhez mintaként német és németalföldi rézmetszeteket is fölhasználtak. A kódex a váradi székesegyház számára készült, amit bizonyít Szent László király kiemelt kultuszának jelenléte és az antifonálé zsolozsmarendjének egyezése a váradi egyházéval. A teljes kódexsorozat a 17. században már biztosan Győrben volt, lapjait ekkor egy győri könyvkötő műhelyben használták fel kötőanyagként.