Bár ezer éve alapította Szent István a győri püspökséget, a székesegyházi iskolát és hiteleshelyet működtető káptalan mellett pedig a 13. században ferences és domonkos rendház is létesült itt, ezek könyvgyűjteményei elvesztek. A győri könyvkultúra első századaiból kevés emlékünk maradt. Irodalmi emlékeink is elsősorban a szellemi és kulturális élet egyházi intézményekben történő virágzásáról tanúskodnak. Hartvik győri püspök Könyves Kálmán király felkérésére 1100 körül írta meg Szent István legendáját. Egyes kutatók a Gesta Hungarorum szerzőjének, III. Béla névtelen jegyzőjének, azaz Anonymusnak az alakjában Péter győri püspököt vélik felfedezni. A legkorábbi könyvemlékeinket többnyire külföldi könyvtárak őrzik. Hartvik püspök székesegyházi szertartáskönyve, az „Agenda Pontificalis” ma a zágrábi érseki könyvtár egyik féltett dokumentuma.  A győri ferencesek kéziratos Biblia-kódexe pedig az olmützi érsekség kremsieri könyvtárában (Kroměříž) bukkant fel a közelmúltban. Tudomásunk van Nagylucsei Orbán győri püspök négy könyvéről, amelyek egy igazi humanista főpapi tékáról tanúskodnak. Gosztonyi János püspöknek két könyve is fennmaradt: Aeneas Sylvius Piccolomini Csehország történetéről szóló művébe saját kézzel jegyezte be, hogy 1502-ben magával vitte prágai útjára és ott fejezte be az olvasását. Gosztonyi mecénásként anyagilag és szellemileg is támogatta különböző teológiai munkák párizsi megjelenését. A 16. század történelmi viharai nem kedveztek a könyves művelődésnek. A székesegyház 1529-ben leégett, s a szertartás- és liturgikus könyvek a tűz martalékává lettek. A Püspökvárat évtizedekre a várkapitányok vették birtokba, így a püspökök székhelyüket áttenni kényszerültek. A korszakból egyetlen győri könyvemléket ismerünk, Liszthy János püspök kéziratos Breviarium-át. A főpapi irodalmi tevékenységet Draskovich György püspök fordítása jelzi, amely „Igen szép könyv…” címen jelent meg. Fennmaradt a korszakból az 1579-es győri egyházmegyei zsinat dokumentuma is, amelyet Prágában nyomtattak. Az egyházi művelődés jelentős fejlődését hozta magával a következő időszak. Naprághy Demeter személyében széles műveltségű humanista került a győri püspöki székbe, aki Erdélyből magával hozta jelentős könyvtárát. Az őt követő Lépes Bálint maga is fordítói tevékenységet folytatott. Művei ma is megtalálhatók a könyvtár gyűjteményében. Tevékenységük alatt tehetséges, művészetekre és tudományokra fogékony kanonokok kerültek a káptalanba. Nyéki Vörös Mátyás a korai barokk magyar költészet egyik meghatározó alakja volt. A heves természetű Balássfy Tamás hitvitázó munkájával hívta fel magára a figyelmet. A 17. században a ferencesek visszatelepültek a városba, majd a jezsuita rend is letelepedett és iskolát alapított, amelyet a jozefinista korszak után, 1802-ben a bencések vettek át. Mindez kedvezően hatott az egyházmegye könyves művelődésre is.