A Győri Egyházmegyei Könyvtár törzsanyaga a székeskáptalani és a szemináriumi könyvtár egykori állományából áll. A székesegyházi könyvtár alapjait az 1611. évi nagyszombati zsinat határozata vetette meg. Rendelkezése kötelezte a püspököket és a kanonokokat, hogy könyveiket arra az egyházmegyére hagyják, ahol tisztséget viseltek. A győri káptalan értékes könyvtára ezért elsősorban a 17-19. századi kanonoki és püspöki hagyatékokból állt össze. A gyűjtemény alapját Naprághy Demeter Erdélyből hozott és folyamatosan bővített  könyvtára vetette meg. A legjelentősebb gyarapodás Lőrentz János (1793-ban 1300 kötet), Dongó Mihály (1803-ban 2000 kötet), Balogh Sándor (1821-ben 5762 kötet) kanonokok hagyatékához köthető. A győri papnevelő szeminárium épületét, amely ma a Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központnak is helyet ad, Széchényi György püspök építtette 1688-ban. A könyvtár, mivel az intézményben oktató tanárok és a diákok olvasói igényét ki kellett elégíteni, már az alapítással együtt létrejöhetett. A lassan gyarapodó gyűjtemény története a 18. században viszontagságosan alakult: az épületet az 1763-as földrengésben jelentős károk érték, majd 1784-ben II. József intézkedése nyomán a könyvtárt a papképzéssel együtt a pozsonyi központi papnevelő intézethez csatolták. 1809-ben a Napóleon Győrött állomásozó csapatai a papnevelőt kaszárnyává alakították át. Az ekkor esett károkról ugyan nincs adat, de az beszédes tény, hogy az 1814-es címjegyzék mindössze 3235 kötetet számlált. Az állomány gyarapodása a 19. század során jelentős fejlődésnek indult. 1821-ben a győri székeskáptalan Balogh Sándor kanonok hagyatékáról a szeminárium javára lemondott. A legjelentősebb adományozók a kanonokok voltak: 1872-ben Deáky Zsigmond 3000, 1896-ban pedig Holdházy János 5000 kötettel gazdagította a gyűjteményt. A két könyvtár 1872-ben egyesült, amikor a székeskáptalan a könyvgyűjteményét a papnevelő szemináriumba szállíttatta és saját tulajdonjogának fenntartása mellett ott letétbe helyezte. A Győri Egyházmegyei Könyvtár közel 80 000 kötetes régi könyv gyűjteményével ma Magyarország egyik leggazdagabb egyházi gyűjteménye. Állományában kódexek, ősnyomtatványok, régi magyar könyvek, kéziratok és metszetek egyaránt találhatók. 

 

Az Egyházmegyei Könyvtár épülete

 

A Káptalandomb 26. szám alatt ma is álló ház a domb keleti felén áll egy jelentős feltöltésen. Stratégiai helyét mutatja, hogy a római kori erőd (castrum) keleti kaputornyát 2016-ban megtalálták az épület alatt. A közép- és koraújkorban lakóházak álltak az épület helyén, az 1617. évi házösszeírás szerint hét: Pozsgai Mátyás kanonok mellett jellemzően katonák és mesteremberek a tulajdonosok. A jelenlegi épület elődjét Széchényi György püspök építette 1686 és 1689 között a győri káptalan által átadott három telken. A szemináriumnak otthont adó ház építési munkái Telekessy István győri kanonok – a későbbi egri püspök – vezetése alatt folytak. 1732-ben Sinzendorf Lajos püspök idején az épületet egy emelet ráépítésével megnagyobbították, a munkákat báró Gaun Antal kanonok vezette. Az építkezéshez – melyet nagyobbrészt helyi mesterek vettek részt – a téglák a győri káptalan abdai égetőjében készültek, a 85000 téglát hajón szállították az építkezés helyszínére, a faanyag Komáromból, a vasak pedig Bécsújhelyből érkeztek. Az emelettel bővített épület alapzata azonban nem bírta a terhelést, az 1763. évi földrengés szinte teljes egészében lerombolta.
Az új szeminárium építéséhez Zichy Ferenc püspök nyomban hozzá is látott. Megvásárolt két szomszédos házat, melynek lebontása során jóval nagyobb telken kezdődött meg az építkezés, melyhez Zichy mosonszentmiklósi család birtokán égettetett 40000 téglát. Az 1764 és 1766 között elkészült, háló- és tanulószobákkal, kápolnával, ebédlővel, konyhával és pincével felszerelt szeminárium akár 60 növendék elhelyezésére is alkalmas lett, 1768-ben pedig az új kápolna is elkészült. Nem sokáig élvezhették a szeminaristák az új épület kényelmét, mert 1784-ben II. József rendelete bezáratta a vidéki szemináriumokat, így az győri papnevelde 1790-ig üresen állt. Ezután viszont újra benépesült: nemcsak a papnevelő intézetet, de a hittudományi akadémiát is itt kellett elhelyezni, ami meglehetős zsúfoltságot eredményezett. Ezt követően hosszú időn keresztül napirenden volt a szeminárium más épületben való elhelyezése. 1809-ben, Győr francia megszállásakor sokat szenvedett az épület, Napoléon katonái három hónapon át kaszárnyának használták. A bútorokat az utcára dobálták, a kápolnából pedig mészárszéket hoztak létre. Nem kímélte a szemináriumot az 1848/49-es szabadságharc sem: Lukács Sándor kormánybiztos szétkergette a kispapokat, az épületet pedig katonai kórházzá alakíttatta. Zalka János püspök 1870-ben jelentősen megújíttatta a szemináriumot. A keleti oldalon az ún. Stadler-féle ház megvásárlása és két, a káptalan által a szemináriumnak adományozott telek elegendő helyet biztosított egy két emelet magasságú szárny hozzáépítéséhez. Ekkor alakították ki a ma is látható, díszteremnek is szolgáló könyvtártermet. A bővítés mellett az egész épület jelentős felújításon és korszerűsítésen is átesett. A Stadler-ház üresen maradt telekrészén felépült az egyházmegyei nyomda (a mai Guttenberg tér 2.).
A ház sorsa 1910-ben gyökeresen megváltozott: Széchenyi Miklós püspök új szemináriumot építtetett. A régi szemináriumban a tantermek megmaradtak, az eddig a városban elszállásolt főiskolai tanárok is itt kaptak szállást, és a kápolnát is ők használhatták. A könyvtár mellett az egyik tanteremben létrehozták az egyházmegyei múzeumot is. A régi nagy ebédlőt és a konyhát pedig Katolikus Legényegylet bérelte ki és alakította át. A szemináriumok államosítása miatt 1948 és 1952 között ideiglenesen újra kipapok vették birtokba az épületet. 1950-es években többnyire magánszemélyek is laktak itt, de a idős győriek emlékében elsősorban középiskolai fiúdiákotthonként él ma is. De nem csak gimnazisták, hanem helyiek is gyakran népesítették be a házat: városi tanácstagok rendszeresen tartottak itt fogadóórát is. 1989-ben az egyházmegye visszavásárolta az épületet a várostól, ahol a felújítása után megnyílhatott az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, valamint a Papi Otthon is.